A CSEND PSZICHOLÓGIÁJA
Gondolatok Swami Véda: Bevezetés a Himalajai jóga tradícióba könyvből - 2. rész

A csend az emberi létezés mély értelmet adó tapasztalata, s amikor a csendet megértettük, akkor érthetjük meg azt az ihletettséget, melyekről próféták beszélnek.

A MANTRA szó Man szógyökből ered, gondolkodni, elmét működtetni, meditálni jelent. MAN meditáló fajt jelent. MAUNA - csendet jelent. A legmagasabb rendű ember a muni, a csendes ember.

Amikor a csendről elmélkedünk, nem találunk rá szavakat. A csendnek azt a pontját akarjuk elérni, ahol szavak nélkül lennénk és egyedül az elmét ilyenkor elöntő csendben, azon keresztül érintkeznénk egymással. A csend az teljesség, verbálisan nehéz kifejezni, mert az az elemzés szintjén van. Mégis ismerjük a csendet, a jelenlétét. Az igazi csendet mi is tüneteiből ismerjük, azokból a megnyilvánulásaiból, melyeket maga után hagyott, azokból a hullámokból, melyek a csend mélységéből fakadnak fel.

Az ember ANYAMÉHBE való visszatérésének vágya - nonduálisba - közismert, vissza vágyunk a csendbe, ami mindannyiunk azon felismerése, hogy eredetünk egy nagyon mélyen, örökkévalóan csendes világban van. Amikor igazán csendes helyen időzünk, az a valódi csendes éj. Igyekszünk a zajoktól elrejtőzni, menekülünk a zaj világától.

Azért keressük az izgalmi, felpörgetett állapotot, mert az kimerüléshez vezet. Valójában a kimerülést keressük, az energia nyugtalan kinetikus formáját, mert nem ismerjük az „örök nyugalomba” vezető közvetlen utat, pihenésen keresztül közelítünk felé.

Akik elkezdték megtalálni ezt az utat, azok a pratjahára ösvényét követik. (jama, nijama, ásana, pránajáma, pratjahára, djána, dhárana, samadhi). Mi az? A PRATJAHÁRA egy olyan állapot, amikor az elme természetesen békés, és az érzékek, amelyek csak tükrözik az elme állapotát, az érzékek, amelyek csak szimptómái az elme állapotainak, a csend állapotába lépnek. Ezáltal ugyanolyan nyugodttá válnak, mint az elme. Pratjahára az az állapot, amikor az elme és az érzékek egy közös csendtapasztalásban integrálódnak. Amikor ehhez elérkeztünk, a pihenést többé nem izgató élettapasztalatok okozta kimerülés útján keressük.

Ezért gyakoroljuk a kécsari mudrát. Nyelvet a szájpadlásba fordítjuk. KHÉCSARI jelentése: ami az embert az egekbe repíti. A nádi, vagy energiacsatorna, melyek közül egy a nyelvben található, ily módon visszafordul, és összeolvad azzal a központi energiacsatornával, amely a szájpadláson keresztül a brahmarandhába, a szahaszrára (korona) csakra központjába áramlik. Ez nem a nyelv visszafordításának a cselekedete, hanem az orális, vokális energiának a szusumná áramlatába olvasztása. A kécsarit, a meditációs csend gyakorlatát nem lehet addig megvalósítani, amíg el nem készültünk erre az egyesülésre, egybeolvadásra.

Korlátozóvá válna, erőfeszítéssé, mint az ászánáink, melyek ugyanígy erőfeszítések, ha nem értjük a pránamaja kósát, a pránatestet. Ezért van az, hogy a himalajai filozófia a hatha jógát nem az annamaja kósa a test, hanem a pránamaja kósa gyakorlatának tekinti.

A dzsapa - mantra ismétlés - gyakorlat célja is ez. Minden gondolat és érzés helyébe ez az egyetlen gondolat, odaadás egyetlen érzülete lépjen, hogy végül elérjük a legmélyebb csendet és még a gondolat, érzület is elhagyható legyen.

A valódi MEDITÁCIÓ abban a pillanatban kezdődik, amikor még a mantrának nevezett gondolatot is elhagyjuk. Ekkor, ha csendről beszélünk, nem a szavak csendjére gondolunk, azt a csendet kell megtapasztalnunk, ami a pránamaja kósában és a manómaja kósában, az elme burkában van.
Azt tanultuk, hogy a csend A BESZÉD SZÁNDÉKÁRÓL való lemondás. Honnan fakad ez a szándék? A beszéd szándékának az eredete, a kommunikációs hajlam eredete az ÉRZELMEK. Mi az érzelem? Szanszkárák (látens tendenciák és vrittik (gondolathullámok) közötti határon elhelyezkedő valamik. A szanszkárák a tudattalanunkban rejlenek. Ahhoz, hogy a szanszkárák vrittikké váljanak, át kell menniük egy alapvető gondolati fázison, amelyben még nem válnak szét az őket felépítő alérzelmekre és gondolatokra majd szavakra. Ez az alapszintű gondolat az ÉRZELEM. Ez aztán keresi önmaga kifejeződésének lehetőségét, a bennünk rejlő kifejezetlen tartalmak megannyi jelévé, szimptómájává igyekszik válni. A szándékról csak akkor lehet lemondani, amikor a tisztulás megnyilvánulatlan alapvető gondolatnak ezen a szavak kimondhatatlan szintjén történik meg. A beszéd szándéka többé nem mozgat minket.

 

TOVÁBBI OLVASNIVALÓK >

Lap teteje